A nárciszt már a régi görögök is termesztették és kedvelték, nem annyira szép virágjáért, mint inkább a belőle készíthető, bódítóan illatos olajért. Mintegy 860 fajuk ismert. Virágzatuk ernyőszerűek. A nárcisz 20 - 30 centiméterre növő, hagymás, évelő vadvirág.
Termesztése
A nárciszokat a kertnek napos, jó táperőben levő, de nem frissen trágyázott részébe ültessük. Leggyakrabban az évelőágyakban kapnak helyet, ahol elvirágzásuk és a lombozatuk visszahúzódása után, nyáron más évelő növények díszítik a területet.
A csillagos nárcisz (Narcissus stellaris):
Amit e nárciszról elsősorban tudni kell és a legfontosabb, hogy védett növény. Ennek ellenére előszeretettel szedik többnyire kereskedelmi célra. Csakhogy a leszedett vadvirágok a haza utat is alig bírják ki és a vázában sem hosszú életűek, szépségük az eredeti, természetes környezetükben érvényesül csak igazán. Sokan azt hiszik, hogy az évelő növények virágának szedése nem pusztítja a természetet, hiszen a tőről újra kihajthat a következő évben. Igen ám, de minden évelő növénynek az ivaros szaporodás adja a megújulás lehetőségét, azt, hogy képes legyen alkalmazkodni a változó környezethez a genetikai evolúció által. Vagyis ha a virágot épségben hagyjuk, és ez minél illatozóbb, színesebb, nagyobb (e tulajdonságok a természetes szelekció „alkotásai”), annál vonzóbbá válik a megporzó rovar számára és annál sikeresebb lesz a beporzás…Óvjuk tehát értékeink!!!
A nárcisz mediterrán származású, egyszikű tavaszi növény, amely kisebb medenceszerű mélyedéseket, valamint a nedves, féllápos területeket kedveli. Fehér, csillag alakú virágaival, vékony leveleivel, törékeny termetével április-májusban ékesíti a nedves réteket, kaszálókat.
A csillagos nárcisz (Narcissus stellaris):
Amit e nárciszról elsősorban tudni kell és a legfontosabb, hogy védett növény. Ennek ellenére előszeretettel szedik többnyire kereskedelmi célra. Csakhogy a leszedett vadvirágok a haza utat is alig bírják ki és a vázában sem hosszú életűek, szépségük az eredeti, természetes környezetükben érvényesül csak igazán. Sokan azt hiszik, hogy az évelő növények virágának szedése nem pusztítja a természetet, hiszen a tőről újra kihajthat a következő évben. Igen ám, de minden évelő növénynek az ivaros szaporodás adja a megújulás lehetőségét, azt, hogy képes legyen alkalmazkodni a változó környezethez a genetikai evolúció által. Vagyis ha a virágot épségben hagyjuk, és ez minél illatozóbb, színesebb, nagyobb (e tulajdonságok a természetes szelekció „alkotásai”), annál vonzóbbá válik a megporzó rovar számára és annál sikeresebb lesz a beporzás…Óvjuk tehát értékeink!!!
A nárcisz mediterrán származású, egyszikű tavaszi növény, amely kisebb medenceszerű mélyedéseket, valamint a nedves, féllápos területeket kedveli. Fehér, csillag alakú virágaival, vékony leveleivel, törékeny termetével április-májusban ékesíti a nedves réteket, kaszálókat.
A kertekben elterjedt és kedvelt sokféle nárciszfaj közül csak négyet sorolok fel:
1. A költő nárcisz (Narcissus poeticus) hatszirmú, fehér virág, közepén kiemelkedő kis, vöröses "bordűrrel". Illatos.
2. A tölcséres nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) külső szirmai világossárgák. A belső, sötétebb sziromkör megnyúlt, csuprot alkot.
3. A pompás nárcisz (Narcissus incomparabilis) virágai fehérek vagy halványsárgák, mellékpártájuk tölcséres. Áprilisban virítanak, és virágaik nem illatosak.
4. A tazetta nárcisz (Narcissus tazetta) 40-60 cm magas, levelei szélesebbek. Virágaik többesével állnak, kisebbek, de kellemes illatúak, fehérek vagy sárgák, rövid mellékpártával. Fagyérzékenyek.
